Gyümölcsfák

A levéltetvek a legelterjedtebb kártevőknek számítanak. A növények legfiatalabb részeivel táplálkoznak. Megeszik a növényeket. Vírusok terjesztésével is kárt okoznak. Gyorsan szaporodnak.

A pikkelyes bogarak a lárvák családjába tartozó bogarak. A bogaraknak orrszerűen megnyúlt elülső fejrészük van, testük felületét pedig pikkelyek borítják, amelyek minden fajnak jellegzetes színezetet adnak. A kifejlett állapotban a talajban telelnek át. Tavasszal a gyümölcs- vagy díszfákra repülnek, és először a rügyeket fogyasztják el, majd később a levél szélén apró kitüremkedéseket hoznak létre. E táplálkozási mámor után párosodnak, és a nőstények a talajba rakják tojásaikat. A kikelt lárvák a különböző növények gyökereivel táplálkoznak. Mivel a pikkelyes rovaroknak évente csak egy nemzedéke van, csak a tavaszi hónapokban károsítják a gyümölcs- és díszfákat. A barna színű közönséges skalpoló (Phyllobius oblongus) a gyümölcsfák leggyakoribb kártevője, a fémzöld selyemhernyó (Polydrosus sericeus) a rózsáké.

A késő tavaszi fagyok állandó veszélyt jelentenek a gyümölcsfatermesztők számára. A legnagyobb kárt akkor okozzák, amikor a gyümölcsfák virágzanak, és a termelők ilyenkor akár a teljes termésüket is elveszíthetik. Ha a fagyok az egyes gyümölcsfajok virágzása után érkeznek, a kár kisebb, de a leveleken és a fejlődő gyümölcsökön feltűnő tünetek jelentkeznek, amelyeket a termelők gyakran más okokra vezetnek vissza. Egyes almafajták levelein a legszembetűnőbb tünetek a hólyagok (1. ábra). A levelek alsó részén a levélhéj leválik a mezofillről, és a levelek további növekedése során felszakad (2. ábra). Kevésbé szembetűnőek a sárgabarack leveleinek alján található apró, fehéres hólyagok (3. ábra). A gyümölcsökön (különösen az almán) a fagykárok többnyire heggyűrűk (4. ábra), ritkábban sávok (5. ábra) formájában jelentkeznek. A gyümölcsfák virágának károsodása a virágszirmok szirmainak barnulásában (6. ábra), valamint a virágporzók barnulásában és elhalásában nyilvánul meg.

Egyes területeken kora tavasztól kezdve jelentős károkat okozhatnak a gyümölcsfákban. A hím lepkéknek jól fejlett szárnyaik vannak. A nőstény téli szárnyasok teljesen szárnyatlanok. Az őszi példánynak csonka szárnya van. Hernyói kifejlett korban sárgászöldek, a fejük zöldes vagy sárgás színű, sötét hosszanti vonallal, mindkét oldalon három fehér vonallal. A téli lapp hernyók általában vörösesbarnák, dupla sötét hátvonallal, vagy vörös foltokkal a hátukon. Oldalukon széles sárga csíkot és a 11. cikkelyen két bimbót viselnek. A fej vörösesbarna, a szellőzőnyílások fehérek, fekete gyűrűvel szegélyezve. Éretten 30-35 mm hosszúak. Az őszi és a téli piócák fejlődése nagyon hasonló, és azok az időszakok is azonosak, amelyekben sikeresen lehet ellenük védekezni.

A lepke 13-21 mm hosszú és 26-30 mm szárnyfesztávolságú, gyakori faj. A lepkék, és különösen a hímek éjszaka érkeznek a fényben. A lepkék nagyon rövid életűek, a nőstények a párzás után azonnal lerakják az összes petéjüket, és hamarosan elpusztulnak. A párzás éjszaka történik. A tojásokat gyűrűs tojásrakó tálcákba rakják a tápláló fák és cserjék vékony gócai köré. Csak a tavaszi telelés után kelnek ki. A hernyók először közösen élnek egy hálós fészekben, amelyeket az ágakra fonnak. Az utolsó vedlés után azonban a fán kúsznak végig, és önállóan élnek. Ha egy kisebb fán több tojásrakó hernyó van, a hernyók képesek azt egészben felfalni. Prunus, Quercus, Crataegus, Malus, Cerasus,... Gubó: a sárgásfehér, ovális, puha gubó védekező port tartalmaz, amely érintésre szétterül belőle. A levelek közé szorul. Túlélő: a tojás stádiumában. Minden gyümölcsfán a rügyek és a rügyező levelek megrágásával károsít. Csak kivételesen okoz csalánkiütést.

A nőstény nem sokban különbözik a hímetől. Mindkettő fehér, de a hímnek sötétebb az elülső szárnyszéle, és a fején hosszabb, fésűszerű csápokkal rendelkezik. A tojások sárgák, a lárvák hátán pedig két piros csík található. Ezenkívül a testükön is vannak bimbók, és sárgásbarna szőrökkel borítottak. Az aranyvessző a gyümölcsfákat károsító, nem specialista kártevő. Elsősorban a körte- és almafákat, de a csonthéjasokat is megtámadja. Különösen azokban az években okoz komoly kárt, amikor száraz és különösen meleg nyarak vannak száraz telekkel.

Fehér szárnyú lepke, amelynek szárnyai nagyon jellegzetes fekete erezettel rendelkeznek. A fej, a mellkas és a has fekete. A nőstények valamivel nagyobbak, mint a hímek. Sárga bordás tojásokat raknak, amelyekből a lárvák kikelnek. Testük színe a fejlődés során változik. Az első életszakaszban sárgák, később a testük felső része piros, sörtékkel borított.

Az amerikai papagáj (Hyphantria cunea) csak Szlovákia legmelegebb területein fordul elő, és évente két nemzedéke van. Bábállapotban telel át különböző búvóhelyeken. Az első generációs lepkék májusban rajzik, és a nőstények nagy csoportokban rakják le tojásaikat a levelek aljára. A kikelt hernyók kezdetben együtt maradnak, és sűrű szövedékük védelmében vázasítják a leveleket. Később szétszóródnak, és gyakran holokausztot okoznak a fertőzött fákon. A lepkék második nemzedéke július végén és augusztusban rajzik. Ez a nemzedék nagyobb számban jelenik meg, és ezért nagyobb kárt okozhat. A gyümölcsfák közül leggyakrabban a dió-, az alma-, a cseresznye-, a szilva- és az eperfát károsítja, a többi lombos fa közül pedig a kőrislevelű juhart és a bodzát.

Az aranyvessző nimfája különböző gyümölcsfákon, különösen az út menti fákon okoz holofertőzést. A kártevőnek évente egy nemzedéke van. A kártevőt elsősorban mechanikai úton pusztítják el a hernyók téli fészkeinek levágásával és elégetésével, mielőtt a gyümölcsfák rügyfakadása megkezdődik.

Az almamoly (Cydia pomonella) minden kertész számára jól ismert, hiszen ő okozza a közismert almás rothadást, és még a vegyszeres növényvédelem legelszántabb ellenzői is rájöttek, hogy az almafák ellene való kezelés nélkül nem lehet egészséges almát termeszteni. Az almamoly ugyanis általában moníliás rothadásnak esik áldozatul, gyakran már a fákon. Az almafákon kívül a körtefákat is károsítja. Szlovákia melegebb területein az almamoly évente két nemzedéke van. A kifejlett hernyóstádiumban különböző búvóhelyeken telel át. Tavasszal bebábozódik, és az első nemzedék lepkéi május-júniusban, a második nemzedéké pedig július-augusztus folyamán rajzik.

Az almamoly (Hoplocampa testudinea) az alma korai foltosságát okozza. A kifejlett lárvastádiumban telel át a talajban. Tavasszal bebábozódik, és a kifejlett fűrészesbogarak az alma virágzásának idején rajzik. A nőstények az almavirág rügyeinek kehelyébe rakják petéiket. A kikelt lárvák alagutat ásnak a fiatal gyümölcs héja alá, amely felett a gyümölcs növekedésével a héj megreped, és egy kígyózó, csavarodó seb keletkezik, amely általában a kehelygödörből ered. Ezek a gyümölcsök a szüretig a fákon maradnak, de bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az almafűrészes légy jelen van az ültetvényben, és hogy nem sikerült ellene védekezni. Az idősebb lárvák a gyümölcs belsejét fogyasztják, amely idő előtt lehull. Az almafűrészlárvának évente csak egy nemzedéke van. Leginkább a korábban virágzó nyári és őszi almafajtákat károsítja.

Almavirágbogár (Anthonomus pomorum), a kifejlett bogarak 3,5-4,5 mm hosszúak. Különböző rejtekhelyeken telelnek át, ahonnan tavasszal az almafák rügyeire repülnek, amelyeket megesznek. Tojásaikat a még fejletlen virágokba rakják. Egy nőstény körülbelül 20 tojást rak. A kikelt lárvák fokozatosan felfalják a virág minden részét, a virágot zártan, barnult szirmokkal hagyják (a fagykárhoz hasonlóan). A lárva szintén ebben a virágban bábozódik be. A kikelt bogár rövid ideig az almaleveleken legelészik, majd védett helyre költözik, ahol őszig az úgynevezett nyári diapauzában (nyugalmi stádiumban) marad, mielőtt téli menedékbe vonul.