Gabonafélék

A gabonapúpos (Zabrus tenebrioides), Coleoptera több évtizede a gabonafélék fontos kártevője. Az imágó teste a szurokbarnától a szurokfekete színig terjedő színű, 14-16 mm hosszú. A kifejlett lárvák 30-35 mm hosszúak, fehéres színűek, sötétbarna fejjel és prethoraxszal. Három pár mellső lábuk van, amelyek erősek, ásítanak. A gabonapúp a lárva- és imágóstádiumban káros. A kártevő lárváinak jelenléte a fiatal gabonafélékben ősszel és tavasszal nagyon könnyen kimutatható a levelek jellegzetes lárvakárosodása alapján (a fejlődési ciklus fejezetben leírtak szerint). A fiatal növények rágott levelei, amelyek megszáradnak és elszürkülnek, jól láthatók. Ezek a tünetek már október végén - november elején megfigyelhetők az állományokban. A lárvák esténként aktívak, nagyon falánkak és az első fagyokig aktívak, amikor mélyebbre vándorolnak a talajba. A tavaszi felmelegedéssel ismét aktívvá válnak, és fejlődésük végéig továbbra is kárt okoznak. A lárvák hatására csökken az egységnyi területre jutó növények és rizómák száma. Nagyobb előfordulási gyakoriság és hosszabb aktivitási időszak esetén az állományok teljesen elpusztulhatnak. Az imágók csökkentik a szemek számát fülönként.

A cserebogár Európában és a Közel-Keleten a gabonafélék széles körben elterjedt kártevője. Ez a rovar nagyon gyakori a gabonaföldeken, és lárvái a levélhüvelyek károsításával képesek csökkenteni a gabonatermést. A cserebogár lárvái és imágói egyaránt károsítják a gabonaféléket. A lárvák leginkább a csírázó növényeket és az idősebb növények új hajtásait károsítják. A lárvák naponta saját súlyuk 1-3-szorosát fogyasztják el. Mivel a lárvák sokkal többet táplálkoznak és ritkán mozognak növényről növényre, kártételük jelentősebb, mint az imágók által okozott kár. Az egy leveles szakaszban lévő csírázó növényeket gyakran egyetlen lárva pusztítja el.

Az Ustilago tritici gomba különböző búzafajtákat, tritikálét és esetenként a rozst támadja meg. A tünetek a fertőzött szemekből kifejlődött növényeken sárgásbarna elszíneződésként jelennek meg a zászlóslevélen, még a kelés előtt. A foltosság a fül minden részét érinti, kivéve a fül fonákját, és barna-fekete klamidospórák tömegévé alakítja át. A betegség első szakaszában a fület egy vékony, áttetsző hártya borítja, amely később megreped és klamidospórákat bocsát ki, így 2-8 nappal később csak a csupasz fülfonat marad meg. Egy másik tipikus tünet az egészséges növényekhez képest korábbi fülesedési idő. Az Ustilago tritici fejlődési ciklusa kétéves. A klamidospórák a fertőzött fülből a búza kelésének és virágzásának idején szabadulnak fel. A gomba micéliuma nyugalmi állapotban él tovább a gabonaszemekben, és csak akkor folytatja fejlődését, amikor a gabona kicsírázik. A vegetatív csúcsig benő, és behatol a csíraplexusba, majd később az egyes kobakokba, ahol megtermékenyül és a klamidospórák fekete tömegét képezi a kukorica kihajtása előtt. A szemfertőzésnek a virágzás alatti nedves időjárás kedvez (kb. 80%). A búza lisztharmatfertőzése jelenleg minimális a Szlovák Köztársaságban, és a betegség előfordulása meglehetősen ritka.

A betegséget először a vedlésből lehet diagnosztizálni, előtte a beteg növények csak kicsit erősebben ágaznak el. A szárak kissé rövidebbek maradnak, a tüskék fajtától függően rövidebbek vagy hosszabbak lehetnek, mint az egészséges növényeken, illetve a tüske orsója jelentősen megnyúlt. Az éretlen héjak lehullanak, és szemek helyett először zsíros, majd kemény, kerek, fekete-barna spórákkal teli csészéket tartalmaznak. Jellemzően halszagúak. Előfordul, hogy csak a növény egyes szárai támadnak meg, vagy egyes szemek alkotnak csészéket a fülben. A ragacsos búzafoltosság minden búzaterületen előfordul, és jelentős minőségi és termésveszteséget okozhat. A fertőzés magról terjed, különösen a bevetetlen vetőmagok vetése potenciálisan veszélyes. A lisztharmattal fertőzött búza nem használható élelmiszeripari célra, és vetőmagként sem. A spórákban található trimetilamin nevű toxin csökkent súlygyarapodást okoz az állatokban, ha az ilyen fertőzött gabonát takarmányozásra használják.