Sharka szilva

A betegség jellemzői

A szilva skarlátot a legtöbb kertész a szilva és néhány más csonthéjas gyümölcs veszélyes vírusos betegségeként ismeri. A skarlátkór gazdanövényei a szilva, a sárgabarack, az őszibarack, a mandula, a kökény, a cseresznye, a mahalebka és a miobalan. A termesztett szilvafajták között nagy különbségek vannak a skarlátvírusra való fogékonyságban. A nálunk legelterjedtebb fajta, a Besztercei szilva például nagyon fogékony. Az utóbbi években megjelentek a termesztésben a skarlátot toleráló szilvafajták (pl. Čačanská najbolja, Gabrovská, Stanley). Bár e fajták levelein megjelenhetnek a skarlátosság tünetei, a gyümölcsök nem fertőződnek meg. A szilvaleveleken a rühatka halványzöld vagy sárgászöld mintázat (1. ábra), gyűrűk, csíkok vagy foltok formájában jelenik meg, amelyek a vegetációs időszak első felében a legkifejezettebbek. Az elszíneződés idején a gyümölcs felületén mélyedések jelennek meg (2. ábra), amelyek a viaszbevonat eltávolítása után jól láthatók. E mélyedések alatt a gyümölcshús vörösesbarna színű (3. ábra). Az érintett gyümölcsök íztelenek és zamatlanok, cukor- és savtartalmuk alacsony. a varasodás mind szaporítóanyaggal (szemek, oltványok, kiásások), mind rovarok által terjed. A vírus fő vektorai a csonthéjasokat károsító különféle levéltetűfajok.

Védekezési lehetőségek

Egészséges szaporítóanyag használata és a vírust a beteg fákról a környező egészséges fákra átvivő levéltetvek irtása. A levéltetveket tavasszal "tavasz előtti permetezéssel" kell elpusztítani. A beteg fákat saját érdekünkben minél hamarabb el kell pusztítani, mivel azok állandó fertőzési forrást jelentenek a környező, még egészséges csonthéjasok számára. Szilvafák esetében a gyökereket is el kell távolítani, mert azokból még évekig nőhetnek ki a fák elpusztítása után. Mivel ezek a dugványok is fertőzöttek a vírussal, semmiképpen sem használhatók alanyként szilvafák oltásához vagy átoltásához.