Gyep

A gyepben található gombák gyakori jelenségek, a talaj állapotának megnyilvánulása, amelyben növekednek. Ha útban vannak, olvasson tovább, hogy megtudja, hogyan szabadulhat meg tőlük.

Hogyan ismerhető fel a durman, mikor virágzik és hol található meg? A durman egyéves, késői szezonú mérgező gyomnövény a gyökérnövényekben és a gabonafélékben. Veszélyes gyomnövény, mert veszélyeztetheti az állatállományt, mivel az egész növény mérgező.

Egyéves téli gyomnövény. Minden körülményt elvisel, a száraz, szegény, homokos talajoktól a nedves, tápanyagban gazdag területekig. Kedveli az alacsony kalciumtartalmú talajokat. Gyakorlatilag minden növényt elpusztít, különösen az őszi gabonaféléket és más téli gabonaféléket, gyökérnövényeket és évelő takarmánynövényeket.

Díszfű, rövid, tömött, kb. 1 cm vastag, fehéres hajtásokkal. Termofil gyomfaj. Tüskékkel terjed a környezetében. Minden szántóföldön termesztett kultúrnövényben előfordul.

A sáska kétéves növény, és a kertben a mechanikai vagy kémiai védekezés a legmegfelelőbb. A fiatal növényeket rendszeresen el kell távolítani, és meg kell akadályozni a virágzást. A hatékonyság érdekében a virágzatokat még a magok kialakulása előtt el kell távolítani. A gyökerek elpusztítására is ügyelni kell.

Egyéves téli gyomfaj. A szántóföldeken főleg a széles sávú kultúrákban (gyökérnövényekben), de az évelő takarmányokban és a ritkított gabonafélékben is előfordul. Néha a mák jellegzetes gyomnövényeként jelenik meg, amelyekkel egy időben érik.

Egynyári, világoszöld gyomnövény, bőséges gyökérzettel. A szár egyenes, elágazó, 20-80 cm magas, alul kopasz. Mezőkön, kertekben, ösvényeken stb. nő.

Egyéves gyomnövény, vékony, görbe, gyengén elágazó gyökerekkel. Szinte minden szántóföldi kultúrát, de különösen az őszi és hüvelyes növényeket fertőzi. Jól tűri az árnyékot, és sűrű állományokban is előfordulhat.

Egynyári egyszikű gyomnövény, a melegebb területeken a terület egészén, nedves és száraz, semleges, művelt és műveletlen talajokon egyaránt elterjedt.

Az évelő lágyszárú pázsitfű a leggyorsabban megtelepedő fűfaj a gyepalapításra használt fajok közül. Az újonnan nemesített fajták mélyzöld színűek és viszonylag finom levelűek. A levelek a hátoldalon simák. A levelek és a szárak tövénél vöröses színűek. Fő felhasználás: terhelt gyepek, újravetés.

Főleg gabonaföldek szélén és száraz, köves helyeken nő, a közönséges parlagfűvel és a vadmákkal együtt. A szántóföldek túltrágyázottságának jelzője, de a közelmúltban az erős műtrágyázás mellett ritkábban fordult elő. Egynyári növény, legfeljebb 80 cm magas szárral, a szár gyakran elágazó. A virágzó levelek hegyesek, kb. 6 mm szélesek. A virágok közepe kékeslila, széle határozottan kék színű. Júniustól szeptemberig virágzik.

Felálló növény, szív alakú, kúp alakú, fűrészfogas vagy fűrészfogas levelekkel, amelyek a pitypangéhoz hasonlítanak. Virágai fürtökben állnak. Koronája 2 cm hosszú, fehér. A kehely ötágú, többnyire lila foltokkal az alapján. A pitypanghoz való hasonlósága ellenére egyáltalán nem virágzik.

Egyéves, egyenes, gazdagon elágazó, sűrűn lombos szárú fűszernövény. A tollas, vágott levelek váltakozó állásúak, szártagúak. Az elágazó szárak végén egyesével nőnek az ágak; sárgászöldek, a virágágyás üreges, a nyelves levelek a szélén hiányoznak. A termések achenák. A növénynek kellemes illata van. Útszéleken, udvarokon, szemétdombokon megtalálható

Kétéves, akár két méter magas, dúsan elágazó, tövénél lilásan foltos, két-háromszorosan szeldelt levelű, az alsó levelek fonákja alul borított. Az apró, fehér, kétnemű virágok hosszú, nyeles fürtökben állnak. A termések kettős erezetűek, tojásdad-kerekdedek, kiemelkedő bordákkal. Júniustól szeptemberig virágzik.

Az egyéves mocsári fű egy egyéves, kétlaki gyomnövény, amelynek főgyökere magról szaporodik. A növények kellemetlen szagúak és mérgezőek az állatok számára. A Mercurialis annua mezőgazdasági területeken, ruderális területeken stb. található. A magas humusztartalmú, tápanyagban gazdag talajoktól a melegebb területek agyagos talajaiig alkalmasak számára. Gyomnövényként a szőlőkben, kertekben, de különösen a gyökérnövényekben és a zöldségfélékben található meg. Mivel nem tűri az árnyékolást, ezért réteken és hüvelyes kultúrákban nem gyakran fordul elő. A védekezési módszerek a növény gyorsabb kelését elősegítő agrotechnikai intézkedésekből (versenyképesség), az érett magok kihullásának megakadályozásából, a vetésközi időszakban végzett méregtelenítő intézkedésekből, a nitrogénellátás korlátozásából stb. állnak. A gyomosodás mechanikai szabályozása a tavaszi (6-8 leveles növekedési szakaszban) történő szöges kapák alkalmazásából, kézi húzásból és kapálásból áll.

A vakond nem védett állat a rendelet szerint, de megszabadulhatsz tőle, és megölése nem szabálysértés. Csak a széleskörű és tömeges irtása tilos, ami veszélyeztetheti a létét. A vakond a földbe ás, táplálékot keres, és fel-alá kotorászik a kertben. A vakondok nem esznek gyökereket, de amikor rágcsálnak, felkarcolják a talajt, így a növények gyakran elpusztulnak. És ami a legfontosabb, a vakondok a gyepben esztétikailag kellemetlen.

A hópenész leginkább a hosszan tartó hótakarójú teleket követően fordul elő. A hótakaró magassága "segíti" a penészesedést, mivel megakadályozza, hogy a levegő elérje a gyep gyökérzetét, és a talaj nedvességét is magába zárja, így a gyep folyamatosan nedves

A széleslevelű gyomnövények ellen a gyepben akkor védekezünk, amikor már kellően nagy levélfelületet alakítottak ki Ez azt jelenti, hogy a termékek kijuttatása előtt és után egy hétig nem nyírjuk a gyepet.

A mohák a nedves és árnyékos helyeken, valamint a nehezebb, tápanyaghiányos talajokon fejlődnek a legjobban. Az ajánlott vastartalmú termékek alkalmazása mellett ajánlott a gyepet rendszeresen trágyázni és az elvékonyodott állományokat újra bevetni.

A magnéziumhiány a fűféléknél a levelek sárgászöld, hosszúkás csíkjaival (tigriscsík) jelentkezik. Leggyakoribb a könnyű homokos talajokon. Akut magnéziumhiány esetén a lombtrágyák ismételt permetezéssel történő lombtrágyázása.

A lisztharmat a fűfélék leveleinek fehéres bevonatával jelentkezik. Elsősorban az árnyékos és szabálytalanul kaszált állományokat támadja meg. A veszélyeztetett állományok ismételt permetezése ajánlott szerekkel.

A rozsdák összetett fejlődésű mikroszkopikus gombák. Sok közülük kétgazda, egyes stádiumaik téli gazdanövényeken, mások nyári gazdanövényeken fejlődnek. Emellett szűk gazdanövénykörhöz kötődnek. A rozsdák jellemzője a rozsdabarna vagy sötétbarna spórakupacok képződése, amelyek általában a levelek alsó részén találhatók. Ezért a betegség első tünetei gyakran elkerülik a termelő figyelmét. A rozsdák esős időben és sűrű, gyakran öntözött állományokban fejlődnek. A rozsdákkal leggyakrabban a rózsákon, szegfűkön, muskátlikon, muskátlikon, páfrányokon, édes pünkösdi rózsákon, mahóniákon és hibiszkuszokon találkozhatunk.